Berlin keleti részén, Kreuzberg központjában található az a vasút miatt hátrahagyott tájseb, mely 2011-ig meghatározta a városrész arculatát. Az évek során a felhagyott vágány felett a természet elkezdte átvenni a hatalmat, melyet a német Atelier Loidl városfejlesztő iroda lehetőségként kiaknázva, sokszínű parkerdővé változtatott át, felhasználva az ott hátrahagyott infrastruktúra elemeket.
Berlin központjától nem messze helyezkedik el az NDK egykori államvasútja, mely 1945-ben jelentősen megsérült, majd teljesen hanyatlásra lett ítélve. A Gleisdreieck csomópontban épült fel az egykor pompás Anhalter pályaudvar is, amelynek mára már csak a homlokzata maradt fenn. Ez az elhanyagolt terület közel hat évtized várakozás után juthatott új szerephez és kezdődhetett meg ismételt beintegrálása a város szövetébe.
A város vezetői 2006-ban nemzetközi tájtervezési ötlet- és megvalósítási pályázaton keresték meg a terület legmegfelelőbb hasznosítási lehetőségét. A cél a helyszín visszaintegrálása a városba, illetve a sűrűn lakott környék számára megfelelő szabadidős- és rekreációs térség létrehozása volt.
A több éves rehabilitációs folyamat egy olyan alapvető városi teret teremtett meg, ami visszacsempészte az „elvadult" természet romantikáját, változatos és burjánzó növényvilágával, mindezt teljesen tudatos tervezés mellett, hogy úgy tűnjön minden a szabadjára hagyott burjánzás műve.
2011-ben készült el a vasúti háromszög helyén létrejött új közpark első üteme, majd a 2014-ben átadásra került harmadik résszel, a Flaschenhalssal vált teljessé, melynek karakterét a megmaradt vasúti pályák különböző újrahasznosítási módja adja: hol sétaútként, hol „elvadult" tájelemként jelennek meg.
