Magyarország vidéki helyszínein gyakran előfordulnak régi építésű, de szerkezetükben még napjainkban is megfelelő parasztházak. Ezeket az épületeket gyakran műemléki védettség alá helyezik, ezzel is megőrizve a korábbi építészeti vonásokat, tájegységek szerint. Így a legnagyobb kihívás a felújítás során egyrészt a rájuk fordítandó összeg nagysága, másrészt pedig az, hogy a helyi védelemből fakadóan hagyományos építőanyagokat, módszereket kell alkalmazni, mindezt úgy, hogy a 21. század használói igényeinek is megfeleljen. A műemléki épületek felújításának támogatására jött létre a Népi Építészeti Program, mely állami szinten támogatja ezek hiteles formában történő megújítását és újrahasználatát.
Az ilyen típusú, falusi helyszínen felhagyott és pusztulásra ítélt épületekben hatalmas, eddig kihasználatlan potenciál rejlik, hiszen viszonylag alacsony áron lehet hozzájuk jutni az idő próbáját már kiállt épületekhez. Egy ilyen ház felújítása nagy költség, viszont több szempontból is megéri. Egyrészt a múlt egy darabját őrzi meg a tulajdonos azáltal, hogy felújítja, másrészt egy olyan épületet vesz újra használatba, ami valószínűleg már jó ideje üresen áll, éppen ezért nem vesz el további területeket a még beépítetlen telkekből, hanem egy már meglévő épületet von be újra a körforgásba.
Tésenfán találtak rá mai tulajdonosai arra a tipikus ormánsági parasztházra, mely vályogból épült, háromosztatú, tornácos szerkezetű volt és tartozott hozzá egy 4700 nm-es telek is. A helyi védelem alatt álló házat a 19. század közepe táján építették pitvarral, szobával és konyhával, melyet később kiegészítettek kamrával, kocsiszínnel, pincével és óllal is. A hosszú, udvar felé elnyúló épületet a századfordulón megtoldották még egy szobával és klasszicizáló homlokzatot adtak neki. Egyik érdekessége az ott ritkán előforduló oldaltornác.
Az ormánságban eredetileg favázas talpasházakat építettek, úgy, hogy a gerendaközöket vesszővel befonták és sárral betapasztották. Sok olyan épület található azon a vidéken, amihez 100 éve hozzá sem nyúltak, úgy maradtak ott a háború után ahogy voltak, víz, villany és gázszolgáltatás nélkül. Ebből fakadóan viszont konzerválódtak és teljes egészében megőrizték a múlt azon szeletét.
