Az 1879-es szegedi árvíz gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé az akkor még vályogházakból álló, szabálytalan vonalvezetéssel épült várost. Bár az 1855-óta folyamatosan emelkedő árvízszintek, valamint az 1870-es éveket követő árvizek rámutattak a töltések gyengeségére, illetve a szervezett védelem hiányára, tervszerű beavatkozás nem történt.
Szegedet ekkor közel 3 méter magas víz árasztotta el, mely 146 ember életébe került. Kevés épület élte túl, mert az árvíz 186 nap múlva húzódott csak vissza. Ezalatt az időszak alatt deszkákból készült úszó járdákon és csónakokon közlekedett a lakosság. A katasztrófa után a legfontosabb dolog az volt, hogy eltávolítsák az ott megmaradt víztömeget, melyhez egy szádfal építésére és folyamatos szivattyúzásra volt szükség. A helyszínen látogatást tett I. Ferenc József is, melynek híre bejárta a nemzetközi sajtót, ezáltal a hazai támogatás mellett, 35 ország nyújtott anyagi segítséget. Ez a példátlan nemzetközi összefogás segített abban, hogy a város 4 év alatt újjáépülhessen.
A természeti katasztrófa lehetőséget nyújtott arra, hogy az újjáépítés során a korszerű várostervezés elvei érvényesülhessenek. Ennek tervezője Lechner Lajos volt, aki korábban a Budapest rendezésére kiírt pályázaton már bizonyította felkészültségét. Lehetősége nyílt arra, hogy a modern nagyváros minden követelményének megfelelhessen, éppen ezért fejlesztette a közlekedést, odafigyelt a munkahelyek megközelíthetőségére, valamint a lakosság levegő- és napfényigényére. Így jöhetett létre egy napjainkban is kompakt körutas-sugárutas rendszer, mely azóta lehetőséget nyújtott az ésszerű tömegközlekedési hálózat kialakítására, valamint a kerékpárral is elérhető közelségben elhelyezett funkciók használatára.
Az újonnan épülő városban aktív közösségi tervezés folyt, hiszen Lechner Lajos és tervezőcsapata csaknem az összes otthonát veszített családdal egyenként egyeztetett az újonnan kiszabályozott telkéről, valamint a rá építhető épületről. Az egész városban szabályozták a házak magasságát, típusát és építőanyagát, hogy egy esetleges újabb árvíznél is megfelelő legyen az épületek szilárdsága. Húszféle mintaház-terv készült el, melyeknél jobbat lehetett építeni, de egyszerűbbet nem. A szilárd burkolatot kapó utakat köszönetképp a nemzetközi segítségért a támogatást nyújtó országokról nevezték el.
Már az újjáépítés megkezdése előtt kiemelt prioritásként kezelték a város fásításának kérdését, ezért közfelhívásra 300 000 facsemete érkezett (dísz- és gyümölcsfák vegyesen). Ekkor készült el egy olyan korszerű csatornarendszer, mely a várost 4 részre osztotta, úgy, hogy azok egymástól függetlenül vízmentesíthetők legyenek. Négy év alatt összesen 26 kétemeletes, 211 egyemeletes, 836 magas földszintes, 1560 földszintes lakóház épült, valamint 594 műhely, istálló és gazdasági épület készült el.
