A csoport önmeghatározásában „integratív életvitelről” beszél. Az integráció több mindent is jelent: olyan életformát, amelyben szervesen kapcsolódik össze a kisközösségi lét a lakó-, illetve a tágabb városi környezettel. A Sargfabrik projekt egyediségét az adja, hogy sikeresen teremti meg átmenetek egész sorát a priváttól a nyilvános szféráig. Bár tagjainak a közelség, nyitottság, intenzív kommunikáció és részvétel révén biztosítja az intimitás, a kiscsoport lét előnyeit, nem bezárkózó, léptékénél fogva – mintegy 150 felnőtt és 60 gyerek együttélésével – elkerüli a túl szoros kötelékekből fakadó problémákat, biztosítja tagjai számára a különböző formákban való együttélést, illetve az időleges vagy akár tartósabb elvonulást. Ekként tehát nem annyira a kisközösségi, mint inkább a csoportos formaként jellemezhető, amelyből vezetnek utak a kisközösség, de a tágabb nyilvánosság felé is. Intézményei megnövelik és kitágítják a hely, lakás adta lehetőségeket, az egyéni kiteljesedés körét. Nemcsak a szűkebb környezet számára nyújtanak szolgáltatásokat, s ágyazódnak be a szomszédságba, hanem városi vagy akár internacionális szinten is. S miközben a lakóegyüttes beleillik abba a trendbe, hogy a mai középrétegek elsősorban szociális és kulturális közösség alapján választják meg a lakóhelyüket, a szegregáció lehetőségét magában hordozó folyamatot ellensúlyozza a fogyatékkal élő vagy más hátrányos helyzetű csoportok (idősek, gyermeküket egyedül nevelő anyák, menekültek, illetve bevándorlók) számára biztosított kvóta.
